Teddy bear vs Nintendo / Maci vs Nintendo

ABSTRACT

Good parental control enables to protect and to develop children via internet. Society urges to learn IT skills as young as possible. If the final goal is to raise self-confident and clever kids with traditional values, you cannot avoid old school family games and spend valueable time with each other. For myself, best practise is to maintain good coaching by example.

 

Gyakorló szülőként megszólítva éreztem magamat a teszvesz bloggerversenyének Maci vs Nintendo témájával. Bár, a mi esetünkben a kesztyűbáb vs psp lenne a találó.

 

Kikerülhetetlen a mai világban a "technológia" (okostelefon, internet, tv) készségszintű használata. A kérdés nem az, hogy hagyjuk-e a gyerekünket használni ezeket az eszközöket (és amik a jövőben még elterjednek), hanem hogy hogyan tudjuk támogatni őket ebben. Én látom a számítógépes játékkal játszó gyerekeken, hogy nekik természetes lesz interneten utánanézni egy problémának, amibe a házi feladat írásakor ütköznek. Nekik nem kell majd órákat tölteni kényelmetlen könyvtári székeken, hogy a minimum 10 éves szakkönyvekből értesüljenek a világban zajló trendekről.

Emlékszem, a szüleim mennyire haragudtak, hogy felsős koromban egész délután a tv előtt ültem és német kereskedelmi csatornákat néztem. Akkor persze büszkén dagadt a mellük, amikor a tanárom dícsért és középiskola 2. osztályában sikerült a középfokú nyelvvizsgám.

Az én fiam a legszerencsésebb helyzetben van. Az apja informatikus, ízig-vérig. Ő logolni fogja minden mozdulatát az interneten, és csak életkorának megfelelő oldalakhoz lesz hozzáférése. Én pedig anyjaként igyekszem majd megismertetni a kreatív kézművesség különböző lehetőségeivel. Ezzel is fejleszve a kreativitását, kézügyességét, fantáziáját.

A gyerekek az élet minden pillanatában játszanak azaz tanulnak. Játszva tanulnak. És holnap alkalmazni fogják a ma megtanultakat. Apukám szerint pedig mindenből lehet tanulni. Szóval, nem az a kérdés, hogy mivel játsszon a gyerek, hanem hogy melyik játékkal milyen arányban. Olyan játékkal, ami illik a személyiségéhez, karakteréhez és a testi-lelki fejlettségi szintjén egy picit túlmutat. Azaz kihívás van benne, újdonság, de nem "lehetetlen küldetés".

Egyébként, szerintem ezt a gyerekek megoldják. Amíg a fiam nem jött rá, hogy a fogantyús puzzle pont befér a farmos kép mélyedéseibe, addig kiváló cintányérként funkcionált.

 

Néhány cikk elolvasása után a témában az a benyomásom, hogy a legtöbb szülőnek mindegy mivel játszik a csemete, amíg azt tanulja meg, amit a szülő akar. Azaz amit a szülő helyesnek gondol. És itt jön az önismeret, ami nagyon hasznos az élet minden terpspületén. Ki az a tudatos ember, aki napi szinten kritikusan, madártávlatból tudja szemlélni magát és tetteit? Aki nem kényszeríti a gyermekére a szülei által alkalmazott, már idejétmúlt vagy káros mintákat? Figyelembe veszi a gyermeke igényeit és tényleg arra törekszik, ami a legjobb neki? Nincs benne túl sok előítélet vagy nem csak egyszerűen lusta a nehezebb utat választani?

Csak egy ilyen embert ismerek. Aki naponta helyeket mozgat meg a családjáért. Igyekszünk felnőni hozzá. Az Isten áldjon meg érte! Nagyon szeretünk és nagyon hálásak vagyunk neked Édesapuskánk! {heart}

 

Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul: www.teszvesz.hu/bloggerverseny 
Jelentkezz Te is!